Ha autóddal Bükszádról Kézdivásárhely fele menet a rossz, gödrös úton zötykölődve elhagyatott szálloda elé érsz, ami egy vízválasztó gerincen áll, ahol furcsa kénhidrogénszag üti meg az orrodat, akkor ott állj meg, és járd be a hegyet! Meglátod, sehol máshol nem tapasztalt élményekben lesz részed.
A Büdös-hegy (1143 m), a Csomád-Büdös hegycsoport részeként, a Keleti-Kárpátok nyugati felén végigvonuló vulkáni hegyvonulat legdélkeletibb csücskét képezi. A Büdös-hegyet nyugaton egy hegynyereg köti össze a Csomáddal. Északnyugaton az előbb említett Csomád határolja, északkeleten a Géczi-bérc (1094 m) és a Cecele (1174 m) közötti gerincvonulat teremt kapcsolatot a Csíki-havasokkal. Keleten a Bálványos-patak választja el a még ugyanezen vulkáni vonulathoz tartozó Bálványos kúpjától (1057 m). Déli határait a Torja-, és Zsombor-patakok képezik, s a közöttük levő Sósmező-nyereg által kapcsolódik a Bodoki-hegységhez.E meglehetősen eldugott hegy több különlegességet rejteget. Ezekről szeretnék beszámolni írásomban.Kora hajnalban indultunk két autóval Marosvásárhelyről. Néhány rövid megállás után délelőtt érkeztünk meg a Büdös-hegy déli oldalán levő Sósmező-nyeregben épült, jelenleg nem működő Kárpátok (Carpati) szálló parkolójába. Innen egynapi csomagokkal indultunk útnak.
A hegy természetvédelmi terület részét képezi, amint azt az ösvényünk kezdetén látható, fának döltött, meglehetősen rossz állapotban levő tábla is jelzi. Ösvényünk meredeken emelkedett, hamarosan érezni kezdtük a hegyre jellemző büdös, kénhidrogén-kigőzölgés szagát. Sehol Erdélyben nincsenek olyan erős kénhidrogénes-széndioxidos gázömlések, mint itt. Néhány pad mellett haladtunk el, majd megtekinthettük Jósa Izsák 1856-ból való sírkövét, korabeli felirattal (állítólag a Büdös-barlangban lelte halálát).A kék pont jelzéssel ellátott ösvény szétágazása után mi ennek a jobboldali, a Büdös-barlanghoz vezető ágán haladtunk tovább. Néhány kanyar után hatalmas szikla előtt ösvényünk jobbra tér, mi viszont rövid kitérőt tettünk balra, egy közeli sziklarepedéshez.
Ennek falán is felfedezhettük a sárga, kénes lerakódást, ami a fojtó gázak szintjét jelöli. Fotózgatás után visszamentünk az ösvényre, majd hamarosan felértünk a Büdös-barlang bejáratához.A Büdös-hegy déli oldalán 1052 m tengerszint fölötti magasságban nyílik e kénes barlang. Hossza állítólag 14 méter. A barlang tulajdonképpen egy régi kénbánya maradványa. A barlang bejárati része faragott kövekkel bélelt, padlózata feltöltött, és kétoldalt padok állnak a látogatók rendelkezésére. E bejárati részen körülbelül méteres magasságig ér a kénhidrogénes-széndioxidos gázak szintje, amit a falakon látható sárga lerakódás is mutat, és ez befele fokozatosan emelkedik. A belső részt fakerítéssel zárták el a külsőtől, mert itt szinte mennyezetig ér a gáz.
Kezdetben a Büdös-hegy Torja község tulajdonát képezte, így az itteni kén kitermelése is a torjaiak kiváltsága volt. Később a torjai Apor bárók tulajdonába került át. A barlangot Apor Gábor rakatta ki faragott kövekkel 1892-ben, mikor ajtót is rakatott rá. Az első világháború után a tüdőszanatorium tulajdonába került, gyógykezelésre használták, később rendszeres használata megszűnt.
Lefotóztuk a barlangot, majd beléptünk oda.
Bent tartózkodni csupán tíz percig ajánlott, majd fokozatosan lehet növelni a bent töltött időt. A barlangban állva hamarosan éreztük, hogy vérkeringésünk tényleg megpezsdül, előbb talpunk, majd lábtól felfele is átmelegszünk. Kitekintve láthattuk, hogy a barlang padlózata fölött délibábként vibrál a levegő a kiáramló gázaktól.Ha utunk eddigi része sokak által ismert, ami ezután következik, az annál kevésbé látogatott. Ösvényünk a kék pontjelzést követte továbbra is keleti irányban, a lombhullató erdővel benőtt hegy meredek oldalán, majdnem szintben vezetett. Rövidesen újabb barlanghoz értünk, mely látszólag kisebb, mint az előbbi, s falán az eddig látott sárga, kénes lerakódás fehér színű, timsó-kristályokkal vegyült. Ennek környékén is ugyanazt a záptojásszagot érezhettük. A Timsós-barlangnál voltunk. Mélyebben bemenni ide nem ajánlott, a falakon levő fehéres-sárgás lerakodás itt is a fojtó gázak szintjét mutatja.
Innen északi irányban folytattuk utunkat a kék pontjelzés mentén, nagyjából szintben, de ösvényünk még jobban elkeskenyedett.
Így hát szépen, sorban követtük egymást az erdős hegyoldalon, és igyekeztünk nem lefele tekinteni. Szerencsére az ösvény hamarosan kiszélesedett, a terep már nem volt annyira meredek, de lejteni kezdett. Nemsokára egy szélesebb ösvényhez értünk, mely ugyancsak vezet a hegy körül. Ezen útvonalhoz keletről egy kopott piros keresztjelzés csatlakozott.Mi azonban a már jól megszokott kék pontjelzéseken folytattuk utunkat északnyugati irányban. Ez a szélesebb ösvény is rég lehetett felújítva, mert lépten-nyomon kidőlt fákon kellett átmászni, vagy alattuk átbújni. A jelzések is eléggé kopottak voltak, közülük több is kidőlt fákon látható.
Az ösvényre dőlt rönkökön mászkálva egyszer csak nagyobb ág reccsenésére lettem figyelmes valahol balra, magam előtt. Később mintha enyhe morgást is hallottam volna. Tudva, hogy egyik társunk hozott egy kürtöt, megkérdeztem, nála van-e, s ha igen, vajon hogyan szól... Hát...szólt... Hatalmas, éles hangot adott ki. Ha nem tudtam volna, hogy erdőben vagyunk, a hegyoldalon, azt hittem volna, egy teherautó tülkölését hallom.
Na gondoltam, nemhogy medvét, de semmiféle élőlénnyel nem fogunk találkozni az elkövetkezőkben…Ösvényünk félkörívben megkerülte a Büdös-hegy kúpját, és a hegy északi oldalán levő bükkösben kettéágazott. Balra kék pont vezet felfele a Madártemetőhöz és Gyikos-barlanghoz, előre pedig ugyancsak kék pont, a Buffogó-láphoz. Mi előbb a baloldalin indultunk el.
Meredeken emelkedett. Néhány méteres erdősáv után egy bozótos szakaszon haladtunk át. A bozótos fölé érve, de még mielőtt az erdőben folytattuk volna utunkat, visszafordultunk körülnézni. Csodaszép kilátásunk nyílt a tőlünk északra levő Bálványos-patak völgye fölött magasodó Géczi-bércre, mely a Köztetőn (1087 m), Gorgán-tetőn (1136 m) és Cecelén keresztül teremt kapcsolatot a Csíki-havasokkal. A Köztető és Gorgán-tető közötti nyeregből tér le déli irányba a Bálványos-hegyre vezető gerincút is.
Tovább másztunk az erdős hegyoldalon, míg ösvényünk újból elágazott. Azt, hogy mindkét ágon kék pontjelzés folytatódik, azt már lassan megszoktuk. Mi előbb a bal felé vezetőt követtük, így néhány méter után megérkeztünk a Madártemető árkához.
A Madártemető egy régi, felszíni kénbánya elhagyott vágata, mely egy sziklarepedésben folytatódik.
Az árkot benőtte az erdő, de belepillantva, az alján szürkés-sárgás lerakodást vettünk észre, 
mely az itt levő kénes-széndioxidos gázak eredménye. Beereszkedni nem ajánlatos, a kénes gázak szaga még a környéken is erősen érződött. A fojtó gázak miatt néha beleszédülő kismadarak tetemei láthatóak az árok mélyén – innen a neve is.Visszasétáltunk a fenti útelágazáshoz, és az ösvény másik ágán is felmásztunk. Itt sem kellett sokat emelkedni, hogy a Gyilkos-barlanghoz érjünk. A Gyikos-barlang a Büdös-hegy legnagyobb barlangja,
mely állítólag kapcsolatban áll a Madártemető sziklarepedésével is. A Büdös-barlanghoz hasonlóan ez is a hajdani kénbánya tárnabejárata volt, viszont az eddigiekhez képest veszélyesebb, mivel a falain semmilyen színű lerakodás nem mutatja a fojtó gázak szintjét. Az ember az út alatt egészen hozzászokik az állandó nehéz illathoz, így a Gyilkos-barlang közelébe érve esetleg nem tulajdonít különösebb jelentőséget a gázaknak, amelyek jelenlétét itt csupán a szag jelzi.Az elmaradhatatlan fotózások után leereszkedtünk a barlang bejárata elé, és, ahogy a Büdös- és Timsós-barlangoknál is tettük, a kénes gázak szintjét öngyújtóval ellenőriztük. A barlangbejárat előtt körülbelül térdmagasságban aludt ki az öngyújtó.Innen, miután vetettünk egy pillantást a hegyen átvezető visszaútra, leereszkedtünk az alsó elágazásig, és, eleinte szintet tartva, folytattuk utunkat nyugati irányban a Buffogó-láp felé. Forrás mellett haladtunk el, ösvényünk egyre keskenyebbé vált, fokozatosan északnyugati irányba tért el, és ereszkedni kezdett az eleinte nagyon sűrű, majd ritkuló fiatal bükkösben. Az ösvény lassan csapássá szűkült, a jelzések hiányosak voltak, majd áfonya és egyéb bokrokkal benőtt szakaszon ereszkedtünk. Itt egy helyen eléggé friss medveürüléket találtunk. Ekkor többen is ráéreztek, hogy bizonyára hasznos volt a kürtölés… A bozótosból aztán szélesebb útszakaszra értünk ki, amely északkeleti irányban vezetett lefele, a Bálványos-patak völgyének irányába.
Erről a vízmosással szabdalt útról, nagyon jó kilátásunk nyílt kelet felé, így beláthattuk a Bálványos-hegy erdős csúcsát, ahol a jól ismert, híres vár romjai rejlenek.
Utunk kritikus pontjain a jelzések láthatóak voltak. Mielőtt e széles út leért volna a patakig, ösvényünk újból keskeny csapáson folytatódott, fákkal és bozóttal benőtt szakaszon. Ezen hamarosan elértünk a Bálványos-patak keskeny medréhez, átugrottuk ezt, és elénk tárult a Buffogó-láp mesebeli világa.Süppedős, tőzeges, különböző mohákkal benőtt talajon álltunk, melyet vékony, fehér törzsű nyírfák ligete tarkít. A nyírest csenevész áfonyabokrok és sás teszi változatosabbá.
Eleinte egy kisebb és egy nagyobb fortyogó, bugyogó, gázak által felkavart vizű medencét láthattunk. Az iszapos talajon azonban kisebb-nagyobb tócsákból szintén fortyogó gázbuborékok törnek fel. Átsétáltunk a lápon egészen addig, amíg az ösvény a Géczi-bércre kezdett emelkedni.
A Buffogó-láp a Bálványos-patak bal partján terül el, körülbelül egy hektárnyi területen. Nyugaton a Bolondos-hegy (1082 m), délen a Büdös-hegy, keleten a fennebb már említett Géczi-bérc határolja. A három hegy által körülvett lápnak egyetlen lefolyását a Bálványos-patak biztosítja délkeleten. A lápot tavasszal gyapjúsás tarkítja, nyáron kereklevelű harmatfű (húsevő növény) várja itt a gyanútlan rovarokat, ezenkívül megtalálható a hamuvirág, s a kokojza között mámorka is terem. A Buffogó-láp botanikai természetvédelmi terület.Visszafele a már ismert úton mentünk a Gyilkos-barlangig, ahonnan a Madártemető fölött átvezető, meredek ösvényen másztunk ki a Büdös-hegy nyergébe – a Büdös- és Bolondos-csúcsok közé. A gerincről a sűrű, öreg bükkös miatt semmilyen kilátásunk nem nyílt. Meredeken ereszkedtünk a Jósa Izsák sírköve fölötti elágazásig, majd le az autókhoz.
Rövid pihenő után a Bálványos felé vezető úton leautóztunk az első hajtűkanyarig, az ösvény elején leeresztett sorompó mellett besétáltunk, és megtekintettük a környék legkülönlegesebb vizű ásványvizeit. A kénes-széndioxidos kigőzölgésektől itt is nehéz a levegő. Az úttól 80 méterre kopár, szürke a talaj, hamuszínű vagy fehéres források bugyognak szerteszét:
előbb a langyos, zöldes színű, bugyborékoló vizű, majd fennebb a szürkésfehér, szintén bugyogó, de hideg vizű medence látható. 
Ezek az Apor- és Timsós-fürdők tönkrement maradványai.Ezen források vize nemcsak timsót, hanem kis mennyiségben szabad kénsavat (vitriolt) is tartalmaz. Bármennyire jelentékteleneknek tűnnek e források, szabad kénsavat tartalmazó vizeket eddig Európában sehol sem találtak, s a világon is csak nagyon ritkán (Észak-Amerikában a Rio Vinaigre vizében, Új Granada meleg forrásaiban - Tenessee állam -, valamint Jáva szigetén).
A vitriolos források környéke geológiai természetvédelmi terület. Nem tudom, vajon tudatában volt-e ennek az itt hangoskodó és a felső, fagerendás medencében pancsoló vidám társaság, melyet itt találtunk...
Hazafele még meglátogattuk a Szent Anna-tavat,
majd elfoglaltuk szállásunkat Tusnádfürdőn.Másnap délelőtt a csapat pihentebb része felszaladt a Sólyomkőre.
Koradélután indultunk hazafelé, kitérőt téve a Szászkézdi várhoz. A falu nyugati szélén levő 536 méter magas hegyen áll 
az 1347 után épült parasztvár, amely a környező falvak lakosságának menhelyéül szolgált az idők folyamán. Valamikor háromszoros falgyűrű vette körül, falai 9-10 méter magasak voltak, és hat torony védte. A XX. század elején még épen állt, később a környék lakosai széthordták. Falai nagyrészt ma is látszanak.
Szép őszi túrákat mindenkinek!Andris
